Történelem

Udine történelmi fővárosa Friuli megyének. Ez a terület már a kőkorszak óta lakott, később többnyire, kelták népesítették be a tájat. A Nyugat Római Birodalom bukása után, ez a térség fokozott jelentőségűvé vált Aquileia, az ókori római eredetű város, majd Cividale hanyatlása után. Kr. u. 983-ban említik első ízben Udine-t, mikor Utinum kastélyt II. Ottó Császár az Aquileia-i nemzettségnek adományozta, akik régió vezető földesurai voltak abban az időben.

Az 1223-ban alapított piac révén vált a város a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi központtá, és székhellyé.
1238-ban  vezető székhelyé vált Udine, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került.

1420-ban meghódította a Velencei Köztársaság. 1511-ben rövid polgárháború dúlt, melyet földrengés és pestis követett. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.

Udine 1797-ig a velencei fennhatóság alá tartozott, mint második legnagyobb város. Rövid francia uralom után, osztrák bábállam alakult Lombardia-Velence Királyság-ként, egészen az 1866-os Olasz Királyság megalakulásáig.

Az I. Világháborúban elszenvedett caporettó-i vereség (1917) miatt Udine-t még ma is a "háború fővárosának" nevezik, melyben az osztrák-magyar és német hadsereg kegyetlen csapást mért az olaszokra (11 ezer halott, 20 ezer sebesült, 275 ezer hadifogoly).
A háború után "tiszavirág-életű" fővárosává válik Friuli Provinciának, beleértve a mai Gorizia-t, Pordenone-t és Udine-t.

1943 szeptember 8 után Olaszország megadja magát a Szövetségeseknek, a város német igazgatás alá kerül, egészen 1945 áprilisáig.

 
 
 
impresszum | jogi nyilatkozat | kapcsolat                                                                                        Udine